Pytho blogja

Az idei Kínai Nagydíj több okból is sokáig emlékezetes marad, leginkább azt hiszem Lewis Hamilton drámája miatt. Most azonban nem erről írnék, hanem arról a csodáról, ami a mezőny egyik leggyengébb csapatával, a Toro Rossoval történt.

Az STR pilótái a múlt heti, számukra hihetetlenül balszerencsés Japán GP után (Vettel a 3. helyről kiesett, Liuzzit a 8.-ról sorolták vissza utólag) ezúttal mindketten célbaértek, méghozzá az egészen elképesztő 4. és 6. pozícióban - Vettel-Liuzzi sorrendben. Ez mindkettejük számára karrierjük legjobb eredményét jelenti, hiszen Liuzzi kettő, míg Vettel egy nyolcadik helyezést tudott idáig felmutatni. Hát még a csapat számára mekkora siker! A Toro Rosso a korábbi 33 versenyén mindössze egyetlen pontot tudott felmutatni. Ha kicsit tágabban értelmezzük a csapattörténet kifejezést, és hozzávesszük az STR-hez a legendás elődöt, a Minardi csapatot, akkor kijelenthetjük: az idei Kínai Nagydíj a Minardi-Toro Rosso 23 éves történelmének legsikeresebb versenye volt! Ezt a címet idáig az 1989-es Angol Nagydíj, illetve a 2005-ös USA GP birtokolta, ahol egyaránt egy ötödik és egy hatodik helyet szereztek a pilóták, ám utóbbi értékét jelentősen csökkentette, hogy összesen 6 autó indult el a versenyen. Utoljára 1999-ben a Nürburgringen állt közel a csapat (természetesen még Minardiként) egy ekkora sikerhez, akkor Badoer és Gené a 4. és a 6. helyen autóztak, ám Badoer motorja nem bírta ki a versenyt, és az olasz kiesett -  végül Gené az 5. lett.

A pilóták érdemeit továb növeli, hogy a mai verseny nem mondható tisztán esőversenynek, ahol minden papírforma borul, hanem a táv felét reális körülmények közt, száraz pályán tették meg. Ezzel azt hiszem, mindkettejük ázsiója jelentősen megnőtt a pilótapiacon, Liuzzinak szüksége is van erre, hiszen csapat nélkül áll egyelőre, és ki tudja, nem-e beleszeretett egy lelkes csapatfőnök Sebastian Vettelbe a múlt heti és a mai produkciója alapján...