A fiktív egyetemet nevezzük mondjuk XTE-nek. Ennek az egyetemnek az L szakos hallgatói első szigorlatukra készültek melyet június végén kellett letenniük. Mindannyian úgy tudták, hogy öt tantárgyból kell levizsgázniuk, és többé-kevésbé becsülettel fel is készültek ezekből. Aztán a szigorlat előtti este bombaként robbant a hír, hogy egy hatodik tantárgy is kikérdezésre fog kerülni, mégpedig egy olyan, amelyet egy évvel azelőtt tanítottak, és eddig egyetlen tanár sem szólt nekik arról, hogy másnap ebből is vizsgázni kell.

Bement a leányzó felelni. A többi tantárgyat már sikeresen megcsinálta. Lírai énem végighallgatta a feleletét, egyáltalán nem volt rossz, egy kettest mindenképp megért. Vele szemben a tanár: éhes, fáradt (talán másnapos is...), nyilván haladna már hazafelé. Végül ad egy elégtelent. Majd megnyugtatja a lányt, hogy semmi baj, emiatt nem bukik meg, mert a részjegyeket átlagolják, és ha csak ez az egy egyese van, nem lesz semmi baj.

Majd eljön az eredményhirdetés. A fentebb említett leányzó, valamint egy csoporttársunk megbukott, mert ezt a hatodik tantárgyat elégtelenre abszolválták. A tanár, aki fél órája még bizonygatta, hogy nem lesz semmi baj, közli: "Tudniuk kellett volna..." Más szakokon egy elégtelen szigorlat nem egy nagy dolog. De egy ilyen kis szakon, mint az L szak, egy bukás elkíséri az embert a következő években. Bennem három kérdés merül fel az egésszel kapcsolatban:

1. Hogy van az, hogy a szigorlat előtti este tudják meg a szigorlók, hogy milyen tantárgyakból vizsgáznak?

2. Nem igazságtalan-e, hogy akinek kijön egy átmenő érdemjegy a részjegyeiből, emiatt az egy tárgy miatt az egész kétnapos procedúrát újra kell csinálnia?

3. Hogy mondhatja azt a tanár, hogy "Tudniuk kellett volna..."? Nem neki kéne esetleg tudnia???