Pytho blogja

A nagy dolgok akkor születnek, amikor az embernek sok szabadideje van. Mennyi lehetett vajon annak a fiatalembernek, aki elkészítette az alábbi előzetest? Íme a hamarosan mozikba kerülő új hollywoodi szuperprodukció előzetese:

1975. szeptember 30-án egy Tupoljev Tu-154-es szállt fel Ferihegyről, a Malév 240-es, Budapest és Bejrút közt közlekedő járataként. A repülőgép nem sokkal a tervezett leszállás előtt, Libanon partjainál a Földközi-tengerbe csapódott, hatvan emberrel a fedélzetén. A katasztrófát senki sem élte túl.

A repülőgépen a tízfőnyi személyzet mellett ötven utas tartózkodott, köztük mindössze egyetlen magyarral (a személyzeten kívül), legnagyobb részük skandináv volt. Az akkori magyar kormány nem kezdeményezett semmilyen vizsgálatot az ügyben, hanem szokatlanul nagy kártérítési összeget ítélt meg az áldozatok hozzátartozóinak - hogy ezt mindenki megkapta-e az már egy másik történet...

A repülőgép fekete doboza azóta is a tenger mélyén fekszik, az akkori hivatalos indoklás szerint elérhetetlen mélységben. Mivel a becsapódás helyén a tenger mélysége 600 méter körül van, az "elérhetetlen" mélység már a harminc évvel ezelőtti technikai feltételekkel sem volt semmiképpen sem elérhetetlen. De mi az, amit biztosan tudunk a baleset körülményeiről? Néhány szemtanú elmondása alapján, illetve azon tényből kiindulva, hogy a gép nem adott le vészjelzést, mielőtt eltűnt a radarról, az szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a 240-es járat felrobbant a levegőben. A tenger felszínén lebegő roncsok vizsgálata arra utalt, hogy nagy valószínűséggel külső behatás okozta ezt a robbanást, minden bizonnyal egy rakéta. A biztos tények azonban itt véget is értek, jönnek a találgatások...

2004-ben készült egy tényfeltáró tv-műsor a katasztrófáról, melyben a következő állítás hangzott el: a brit Királyi Légierő (RAF) egy korábbi tagja elmondása szerint a katasztrófa idején egy ciprusi légibázison tartózkodott. A férfi azt állította, egy levegő-levegő rakéta találta el a 240-es járatot, amit egy olyan vadászgép lőtt ki, amelynek radarképe kísértetiesen emlékeztette őt egy F-4-esre. Ilyen gépet akkoriban azon a környéken csak az izraeli légierő használt. A radarszakértők azonban azon a véleményen vannak, hogy a 70-es évek radartechnikája nem volt még azon a fejlettségi szinten, hogy egyértelműen meg lehessen állapítani a vadászgép típusát.

A gép lelövésének lehetséges okairól több találgatás látott napvilágot, az egyik elképzelés szerint a gépen nagy mennyiségű kézifegyvert szállítottak volna palesztin fegyveres erők részére, míg mások úgy tartják: a merénylet célpontja a gépet végül éppenhogy lekéső palesztin politikusokból és diplomatákból álló csoport volt. Az igazságot valószínűleg már sosem fogjuk megtudni.

A 240-es járat katasztrófájáról hivatalos jelentés tehát mind a mai napig nem született, és nem is fog születni. Az összeesküvés-elméleteket elutasítók joggal kételkedhetnek a gép lelövésében, és gondolhatják azt, hogy egyszerűen baleset történt, ám talán ők is elgondolkodnak a merénylettel kapcsolatos elképzelésen, ha megismerik a Cseh Légitársaság 542-es járatának történetét, mely mindössze 41 nappal korábban zuhant le a Libanonnal szomszédos Szíriában, szintén leszállás közben, szintén megmagyarázhatatlanul...

Az idei Forma 1-es szezon talán legemlékezetesebb versenyét hozta a Japán nagydíj, elképesztő izgalmakkal, rettenetes felhőszakadással, nagy balesetekkel. A verseny után jópár pilóta érezhette magát vesztesnek, szerintem jóval többen mint egy szokványos futamon...

Sebastian Vettel (Toro Rosso) és Mark Webber (Red Bull) - kiestek
Az elkövetkező időszakra jónéhány álmatlan éjszaka prognosztizálható szegény Vettel számára. Az ifjú német pilóta, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy élete nagy lehetőségét szalajtotta el Fujiban, és ez döntő hatással lehet a pályafutására. Azok kedvéért, akik nem látták a versenyt: féltávon túl jártak már a pilóták, amikor Vettel a biztonsági autó mögött araszolva hátulról beleszaladt Mark Webberbe, mindkettejüket kiejtve ezzel a versenyből. Az eset igazi pikantériája, hogy Vettel és Webber egy kvázi-csapattársi viszonyban állnak egymással, hiszen a Red Bull mindkettejük munkaadója. Talán nem lett volna hatalmas probléma ebből, ha ez a 14-15. helyen történik, ám ez nem így volt. Ugyanis Webber a második, Vettel pedig a harmadik helyen haladt, ez mindkettejük pályafutásának legjobb pozíciója volt, és csapataik történetére szintén igaz ez. Ráadásul a safety car bejövetele előtt Webber gyorsabbnak látszott mint Hamilton, túlzás nélkül állíthatjuk, élete első győzelmének esélyét is elvette tőle tapasztalatlan kollégájának figyelmetlensége.

Felipe Massa (Ferrari) - 6. hely
Szegény Massát ma az ág is húzta. Sosem fog kiderülni, mit érhetett volna el ma, ha nincs a Ferrari elhibázott gumitaktikája. Massa ugyanis már az első körökben kerékcserére kényszerült, hiszen csaapata úgy gondolta, az intermediate gumi alkalmas lesz a tengerré változott Fuji pályáján. Nem volt az. Aztán csodálatosan versenyzett, feljött a harmadik helyre (három boxkiállással, miközben a többiek csak egyszer álltak ki), ám végül legyőzte őt a csapatérdek. Egyértelmű volt, hogy előre kell engednie Kimi Raikkönent, és a Ferrari ezt szabályosan, ám nagyon csúnyán tette meg. Massát negyedjére is kiszólították a boxba, így véve el tőle három helyezést, melyek közül az utolsó körben Kubicával szemben, egy egész parádés manőverrel, egyet azért visszaszerzett. Nyilvánvaló, hogy a csapat meg fogja magyarázni ezt az utolsó kiállást ("Sajnos elszámoltuk a benzinfogyasztást..."), ám nem tartom valószínűnek, hogy bárki is hinne nekik.

Adrian Sutil (Spyker) - 9. hely, Liuzzi kizárása után 8. hely
A saját tehetségéhez méltatlanul gyenge Spykerrel versenyző Adrian Sutil első látásra nem tűnhet akkora nagy vesztesnek az imént felsoroltakhoz képest, ám van valami, amiért őt is idesorolom. Már az előző futamon is megbizonyosodhattunk róla, hogy a Spyker új autója sokkal versenyképesebb az elődjénél, és Sutil igazolta is ezt a mai versenyen. Megverte a Toyotákat, Barrichellót, és nagyon stabilan tartotta az utolsó tizenöt körben a kilencedik pozíciót, ami azt jelentette számára, hogy ha még valaki kiesik előle, akkor pontot tud szerezni, ami a Spykernek körülbelül akkora siker lett volna, mint a Ferrarinak a világbajnoki cím (vagy még nagyobb, utóbbira ugyanis van esély, előbbire pedig nemigen). Sutil várt-várt, hogy valaki kiessen, ő pedig megszerezze élete - és a csapat történetének - első pontját. Ez meg is történt, egy körrel a vége előtt Heidfeld leparkolta a BMW-t a pálya szélére, Sutil pedig nyolcadik lett... volna, ha meg nem csúszik az utolsó, 67. körben. Így maradt neki a kilencedik hely, és az évkönyvekbe csak ez kerül be.
UPDATE: A versenybíróság megbüntette Vitantonio Liuzzit, így Sutil pontszerző lett, és semmi keresnivalója a hétvége vesztesei közt. A róla szóló részt azért nem veszem le. :)

Fernando Alonso (McLaren) - kiesett
Szándékosan hagytam az összeállítás végére az uralkodó világbajnokot, akiről ezután a verseny után - ha nem is 100%-os bizonyossággal -  kijelenthetjük: már csak pár hétig viselheti ezt a titulust. Alonso a verseny közepe táján a 8. helyről csapódott a gumifalba, és ha bele is kezdünk egy "mi lett volna, ha..." kezdetű értelmetlen gondolatmenetbe (miszerint ha ez a baleset nincs, akkor nincs safety car, és nincs a Vettel-Webber találkozó sem), akkor is úgy számolhatunk, hogy legalább a negyedik helyre behozhatta volna az autót, ez esetben hét pont hátránya lenne Hamiltonnal szemben az összetettben. A McLaren-csapat idei első kiesésével (egyébként még mindig brilliáns a csapat megbízhatósága: 32-ből 31 célbaérés, műszaki hiba nélkül) azonban a spanyol hátránya tizenkét pontra hízott, amely ismerve az ifjú Lewis idei formáját, behozhatatlannak tűnik. Itt említeném meg, hogy a rossz modora miatt sokak által nagyon utált Alonso ezúttal teljesen korrektül nyilatkozott balesetéről, csak saját magát hibáztatva érte, pedig aki látta a versenyt az tudja, nyugodtan Vettelre kenhette volna...

Az ifjú Sebastiannak azonban azt hiszem, mára épp elég volt enélkül is...

Tudjátok, ez olyan, amikor az ember egyszercsak azon kapja magát, hogy noha nagyon szeret írni, mégiscsak sikerült másfél hónapig elhanyagolnia a blogját. Na ez az idő véget ért, Pytho újra aktív :)

Amiről régóta pletykálkodtak már különböző bennfentes és kevésbé bennfentes személyek, mostmár teljes bizonyossággal kijelenthetjük: jövőre a nagyon fiatal és nagyon tehetséges Sebastian Vettel, illetve a háromszoros Champ Car-bajnok Sébastien Bourdais fogja vezetni a Scuderia Toro Rosso autóit.

Vettel már be is mutatkozhatott a Forma1-ben, az USA GP-n pontot szerzett a BMW-vel, míg első Toro Rossos versenyén nem tudott igazán maradandót alkotni. Ő végig fogja az idei szezont is versenyezni az olasz kiscsapatnál, szerény véleményem szerint pont nélkül... De majd meglátjuk...

Bourdais esete jóval bonyolultabb. Viszonylag későn, 28 évesen fog bekerülni a Cirkuszba. Elhagyja Amerikát, ahol kis túlzással olyan volt, mint nálunk M.Schumacher, az abszolút, verhetetlen király. Szóval a király otthagyja a királyságát, és beül egy olyan autóba, amiben jelen állás szerint egy pontszerzés nagyobb bravúr lenne, mint egy győzelem egy BMW-vel. Megérteni azért meg lehet őt is... Úgy gondolta, mivel ez volt élete álma, meg kell próbálni. Ha elbukik, Amerika visszavárja...

Temetni azért nem kell őket, nézzük az elmúlt 15 évben kik tudtak ilyen kiscsapatokból kinőni, és eljutni az élmezőnybe, vagy annak közvetlen közelébe:

1993:
Rubens Barrichello (Jordan, 2 pont; később 8 futamgyőzelem, 2x vb 2.)
Eddie Irvine (Jordan, 1 pont; később 4 futamgyőzelem, vb 2.)
1994:
Johnny Herbert (Lotus, 0 pont; később 3 futamgyőzelem, vb 4.)
1996:
Giancarlo Fisichella (Minardi, 0 pont; később 3 futamgyőzelem, vb 4.)
1997:
Jarno Trulli (Minardi/Prost, 3 pont; később 1 futamgyőzelem, 7 dobogó, 3 pole)
1998:
Jarno Trulli (Prost, 1 pont)
Rubens Barrichello (Stewart, 4 pont)
1999:
Jarno Trulli (Prost, 7 pont)
2000:
Nick Heidfeld (Prost, 0 pont; később 7 dobogó, jelenleg vb 5.)
2001:
Fernando Alonso (Minardi, 0 pont; később 18 futamgyőzelem, 2x világbajnok)
2002:
Mark Webber (Minardi, 2 pont; később 2 dobogó, 77 megszerzett pont)
Felipe Massa (Sauber, 4 pont; később 4 győzelem, vb 3.)
2004:
Nick Heidfeld (Jordan, 3 pont)

Tegnap hosszú idő után újra vonatra ültem, mégpedig azért, hogy ellátogassak a festői Jászberénybe. Írhatnék sokmindenről az út kapcsán, ezek legtöbbjétől azonban inkább eltekintenék. Nem úgy attól, ami Kecskeméten esett meg...

A dolog úgy kezdődött, hogy gondoltam egyet, és elindultam keresni magamnak egy dohányzásra alkalmas helyet. Kiléptem a fülkéből és megláttam egy oda nem illő dolgot: két lábat, melyek a szomszéd fülkéből lógtak ki a folyosóra. A lábakhoz egy idősebb úriember (?) tartozott, aki félmeztelenül aludt a fülke padlóján, letolt gatyával. Kissé meglepődtem a dolgon, de különösebben nem háborodtam fel rajta. A kalauz viszont annál inkább, és tárcsázta a 107-et...

Kecskeméten álldogáltunk, amikor monoton "Uram! Uram!" kiabálást hallottunk a szomszzéd fülkéből. Kinéztünk, és a rend két határozott őrét láttuk, akik megpróbálták felébreszteni a békésen szunyókáló, minden bizonnyal teljesen józan urat. Ő viszont nemigen adott magáról életjelet. Aztán egyszercsak megszólalt, és közölte, hogy ő bizony nem kel fel. Tehát legalább él. Végül tíz perc elteltével a karhatalom megunta a dolgot, és a lábánál fogva lerángatták a jóembert a vonatról, aki ezekután a peronon folytathatta a szunyókálást, mi pedig végre elindulhattunk. Kár, hogy emiatt a kis intermezzo miatt lekéstük a csatlakozásunkat...

Hát ide vezet az, ha nincs hálókocsi a vonaton...

Tegye fel a kezét, akinek hiányozni fog! Nem hiszem, hogy sokan lennének. A száguldó cirkusz idei mezőnyének talán (bár szerintem garantáltan) leggyengébb pilótája útilaput kapott a talpára a Spykertől. A hivatalos ok - bármilyen meglepő is - nem a gyatra teljesítmény, hanem az, hogy a szponzorok elzárták a pénzcsapot. Valószínűleg most unták meg a látottakat...

Pedig egyáltalán nem indult tehetségtelen pilótának az Albers fiú. A Forma1 előtt a DTM-ben próbálkozott, nem is rosszul, utolsó két évében öt futamot megnyerve 2003-ban a második, 2004-ben a harmadik lett az összetettben. Aztán belevágott élete legnagyobb kalandjába...

2005-ben a Minardi színeiben versenyzett, nem is rosszul, a szezon első felében jóval meggyőzőbb teljesítményt nyújtott csapattársánál, az osztrák Friesachernél. Az emlékezetes indianapolisi versenyen az ötödik helyen futott be, ami fantasztikus eredmény lenne, ha nem hat pilóta indult volna a versenyen. Aztán új csapattársat kapott honfitársa, a szintén holland Doornbos személyében, akinek már nem igen sikerült fölémagasodnia a jó Christijannak.


2006-tól egészen az idei Brit Nagydíjig a Midland/Spyker versenyzője volt, és csupán erős szponzori hátterének, a Trustnak köszönhette, hogy a tavalyi szezon végén a nála jóval tehetségesebb Monteiro adta át a helyét Sutilnak és nem ő. Aztán idéntől az újonc német kezdte püfölni szegény hollandot, így valószínűleg egy újabb tehetséges pilóta tűnt el végleg az F1 süllyesztőjében. Albers 46 futamon vett részt, és a 2005ös USA GPn kívül mindössze egyszer tudott az első tízbe beférni, pontot pedig nem szerzett.

Utódjáról még nem döntöttek, a jelöltek közt vannak Klien és Karthikeyan volt F1es pilóták is. Ha engem kérdeznének, a Nürburgringen már az osztrák vezetne.

Végül egy videó Albers utolsó emlékezetes alakításáról:

Boxbaleset Magny-Coursban

A német RTL csatorna elkészítette a pár héttel ezelőtti rettentő csúnya bukás számítógépes animációját. A színes felvillanások azt jelzik, hogy az autó melyik biztonsági zónája nyelte el az energiákat az adott pillanatban. Szerintem nagyon érdekes.

A fiktív egyetemet nevezzük mondjuk XTE-nek. Ennek az egyetemnek az L szakos hallgatói első szigorlatukra készültek melyet június végén kellett letenniük. Mindannyian úgy tudták, hogy öt tantárgyból kell levizsgázniuk, és többé-kevésbé becsülettel fel is készültek ezekből. Aztán a szigorlat előtti este bombaként robbant a hír, hogy egy hatodik tantárgy is kikérdezésre fog kerülni, mégpedig egy olyan, amelyet egy évvel azelőtt tanítottak, és eddig egyetlen tanár sem szólt nekik arról, hogy másnap ebből is vizsgázni kell.

Bement a leányzó felelni. A többi tantárgyat már sikeresen megcsinálta. Lírai énem végighallgatta a feleletét, egyáltalán nem volt rossz, egy kettest mindenképp megért. Vele szemben a tanár: éhes, fáradt (talán másnapos is...), nyilván haladna már hazafelé. Végül ad egy elégtelent. Majd megnyugtatja a lányt, hogy semmi baj, emiatt nem bukik meg, mert a részjegyeket átlagolják, és ha csak ez az egy egyese van, nem lesz semmi baj.

Majd eljön az eredményhirdetés. A fentebb említett leányzó, valamint egy csoporttársunk megbukott, mert ezt a hatodik tantárgyat elégtelenre abszolválták. A tanár, aki fél órája még bizonygatta, hogy nem lesz semmi baj, közli: "Tudniuk kellett volna..." Más szakokon egy elégtelen szigorlat nem egy nagy dolog. De egy ilyen kis szakon, mint az L szak, egy bukás elkíséri az embert a következő években. Bennem három kérdés merül fel az egésszel kapcsolatban:

1. Hogy van az, hogy a szigorlat előtti este tudják meg a szigorlók, hogy milyen tantárgyakból vizsgáznak?

2. Nem igazságtalan-e, hogy akinek kijön egy átmenő érdemjegy a részjegyeiből, emiatt az egy tárgy miatt az egész kétnapos procedúrát újra kell csinálnia?

3. Hogy mondhatja azt a tanár, hogy "Tudniuk kellett volna..."? Nem neki kéne esetleg tudnia???

1994. július 2-án a kolumbiai Medellín melletti El Indio bár közelében 12 lövés dördült. A célpont a nemzeti válogatott hátvédje, Andres Escobar volt. Az indíték minden valószínűség szerint egy öngól volt, melyet a védő tíz nappal korábban, a világbajnokságon vétett a házigazda amerikaiak ellen, és ezzel kiejtette csapatát a világbajnokságról, óriási veszteségeket okozva a nagy tételben sportfogadásokat kötő drogbáróknak, piti bűnözőknek.


Escobar halála megrázta a nemzetközi közvéleményt. Gyilkosát azonnal elfogták, indítékai máig nem tisztázottak. A tárgyaláson 43 év börtönre ítélték, melyből tizenegyet kellett mindössze letöltenie, mielőtt két éve kiengedték.

A tragikusan rövid életű Escobar két világbajnokságon vett részt hazája színeiben, részese lehetett az 1990-es nagy menetelésnek is. Pályafutását végig a medellíni Nacional csapatában töltötte, ahol az "El Caballero del Futbol" (A Futball Gentlemanje), és a "Halhatatlan 2-es" beceneveket kapta a szurkolóktól.