Pytho blogja

A Forma1 elmúlt tíz évét megvizsgálva arra a nem túl örömteli következtetésre juthatunk, hogy bizony végérvényesen leáldozóban van a privát csapatok csillaga a Forma1-ben. Tíz éve még egyedül a Ferrari szerepelt teljes gyári csapatként a királykategóriában, mára már a mezőny közel fele, öt istálló tekinthető egy-egy nagy autógyár saját csapatának.

Az alábbi diagramon a gyári és a privát csapatok számának alakulása látható az elmúlt évtizedben:


























Az ábra azt hiszem magáért beszél. Ráadásul ezen diagramon nem vettem figyelembe az úgynvezett "B-csapatokat", mint amilyen a Super Aguri a Hondának, sem a "félgyári" csapatokat, amely elnevezéssel azon istállókat jelölöm a továbbiakban, melyek ugyan nem mondhatóak gyári alakulatnak, de nagyon szoros kapcsolatban állnak/álltak egy-egy nagyobb autógyárral (például a McLaren-Mercedes, vagy pár éve a BAR-Honda).

A privát csapatok felvásárlásával egyidőben nagy nevek tűntek el az F1 palettájáról, elegendő itt a Benettont megemlíteni, és nagyon örömteli - azt hiszem nem csak számomra - az a tény, hogy annak ellenére, hogy a BMW felvásárolta a Sauber csapatot, legalább nevében megőrizte az elődöt.

És hol vannak már azok az idők, amikor egy privát csapat a legnagyobbak alá is borsot tudott törni? Amikor Heinz-Harald Frentzen egy Jordannel három futammal a szezon vége előtt komoly esélyekkel bírt a világbajnoki cím megszerzésére? Bizony rég elmúltak már. Az elmúlt nyolc évben autógyártól teljesen független csapat nem tudott a legjobb háromba kerülni a pontversenyben (utoljára 1999: Jordan, 3. hely), a Sauber 2001-es 4. helyezése óta pedig a legjobb négybe sem (az idei évben ugyan negyedik lett a Williams-Toyota, ám ezt csak a McLaren kizárásának köszönhetik, így meg mégsem az igazi...). A következő diagramon a gyári, "félgyári" és privát csapatok adott szezonbeli legjobb világbajnoki helyezései láthatóak:




























Sokat ehhez sem kell hozzáfűzni: ma már nincs esélye egy teljesen független csapatnak beleszólni a nagyok dolgába. És nem ért véget a folyamat: a hírek szerint a Toyota a Williamset, a Ferrari a Toro Rossot, míg a McLaren-Mercedes a jövőre induló Prodrive-ot szeretné B-csapatává alakítani. Ha ez így folytatódik, pár éven belül teljesen eltűnhetnek a par excellence privát alakulatok a mezőnyből.

Természetesen ez is egy olyan tendencia, ami ellen nem lehet, és talán nem is kell tenni, egy dolog azonban az én számomra biztosnak tűnik: a Forma1 történetének egy igen hosszú és dicsőséges időszaka nemsokára teljesen mértékben le fog zárulni: véget ér a privát csapatok korszaka...

Visszatekintgetésünk harmadik felvonásában az idei évad legijesztőbb, legdrámaiabb és legröhejesebb momentumai kerülnek felelevenítésre:

A szezon legveszélyesebb jelenete:
1. David Coulthard kishíján Wurz fejére ugrik, Ausztrál GP
Alig tíz kör volt már csak hátra a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjból, amikor a Red Bull skót pilótája, David Coulthard nagyon meggondolatlanul, lehetetlen helyzetből próbálta meg megelőzni Alex Wurzot, aminek eredményeként DC átugratott Wurz autóján. A repülő Red Bull mindössze 15 centivel kerülte el Wurz fejét, csak a szerencsének köszönhető, hogy a látszólag ártatlan helyzetből nem lett tragédia.


2. Nakajima elfékezi magát... a boxban, Brazil GP - A zárófutamon a Williams újonca, Kazuki Nakajima nagyon elrontotta a boxba való megérkezését, aminek következtében öt szerelő sérült meg, kettejüket kórházba is kellett szállítani.


3. Albers siet... a boxból kifelé, Francia GP - Többek közt ez volt az a momentum, ami miatt távoznia kellett a Forma1-ből Christijan Albersnek. Magny-Coursban túl hamar indult el a boxutcából kifelé, aminek köszönhetően elvitte magával a tankolócsövet is...


Az év drámája:
1. Hamilton lelassul, Brazil GP
A rajt utáni hibáját követően a világbajnoki cím legnagyobb esélyese, Lewis Hamilton jónéhány helyet visszaesett. Az ötödik helyre kellett volna felkapaszkodnia, hogy megnyerje a bajnokságot, azonban miközben előre igyekezett, autója máig sem tökéletesen tisztázott okokból lelassult, és a 18. pozícióba esett vissza. Hiába küzdött becsülettel a hátralevő hatvan körben, az áhított ötödik hely, és vele együtt a bajnoki cím elérhetetlennek bizonyult számára.
2. Vettel nekimegy Webbernek, Japán GP - A szezon legnagyobb szenzációja lehetett volna Japánban a Webber-Vettel 2-3. hely. Ehelyett azonban csak a Webber-Vettel ütközést emlegetjük...
3. Hamilton a kavicságyban, Kínai GP - A végül elbukott bajnoki címet már Kínában zsebre tehette volna Hamilton, ám ebben megakadályozták a szétfoszlott gumik, és a boxbejárat csúszóssága...

Az év poénja:
1. Davidson esete a hóddal
Kanadában Anthony Davidson fantasztikus siker közelében állt. Harmadik helyen haladt a Super Agurival, boxkiállása sem volt már hátra, és valószínűleg megszerezhette volna a japán kiscsapat első dobogós helyezését, ám elgázolt egy hódot (egyes források szerint földikutyát...), és ez komoly károkat okozott az autójában. Azt azért elismerem, hogy se Davidson, se a hód számára nem volt annyira vicces az eset...
2. Coulthard érdeklődik - A Brazil GP előtt megkérdeztek jónéhány pilótát, hogy mit gondol, ki lesz a világbajnok, vagy kinek szurkol. DC válasza szabad fordításban: leszarom...
3. Webber problémái - Mark Webbert a balszerencsés Japán GP után beidézték a versenybírák. Az ok nem a baleset, vagy valamilyen szabálytalanság volt, hanem sokkal prózaibb: intenzív hasmenéstől gyötörve ugyan miért vállalta a versenyt? Érdekes momentum lett volna a díjátadó, annyi szent...

A visszatekintő sorozat második részében a legemlékezetesebb futamokról, a leglátványosabb pillanatokról olvashattok, és nézhettek sok-sok videót:

Az év versenye:
1. Japán Nagydíj, Fuji, Szeptember 30.
Fuji őrületes izgalmakkal tért vissza 30 év után a Száguldó Cirkuszba. Oldalakon át lehetne írni a történtekről, most azonban csak címszavakban: özönvíz a pályán, Vettel tündöklése és bukása, Raikkönen fantasztikus versenye, egy elképesztő Massa-Kubica csata, Alonso totálkárosra töri az autóját, Hamilton pedig lenyűgöz mindenkit, és megnyeri a versenyt.

2. Európa Nagydíj, Nürburgring, Július 22. - Az égi áldás ezen a versenyen is összekavart mindent, Winkelhock vezetett, Hamilton a mezőny végéről tört előre, ám ekkor még Alonso volt az esőkirály...


3. Brazil Nagydíj, Interlagos, Október 21. - Az évadzárót az jellemezte, ami az egész szezont. Balesetek, látványos előzések, dráma felsőfokon. Kimit királlyá koronázták.


Az év bukása:
1. Robert Kubica, Kanada, 26. kör
A Kanada GP 26. körében Robert Kubica hátulról nekiment Trulli Toyotájának, amitől a BMW irányíthatatlanná vált, és rettenetesen nagyot esett. Kubicára nagyon vigyázott Fortuna isetnasszony, balesetét a csodával határos módon megúszta egy-két karcolással... Három héttel a bukás után, Magny-Coursban egy negyedik hellyel tért vissza, egy verseny kihagyása után.
2. Kimi Raikkönen, Monza, szabadedzés - Kimi becsapódása közel olyan ijesztő volt, mint Kubica bukása, szerencsére neki még annyi baja sem lett mint a lengyelnek.
3. Speed, Liuzzi, Button, Sutil, Rosberg, Hamilton, Nürburgring, 3. kör - A hirtelen leszakadó esőnek köszönhetően a harmadik körben hat autó érkezett meg egymás mellé szépen sorban a Nürburgring egyes kanyarján kicsit túlra, a gumifal tövébe...

Mindhárom baleset szerepel az alábbi válogatásban, sok más mellett:


Az év előzése:
1. Felipe Massa-Robert Kubica, Japán GP, 67. kör
A Japán Nagydíj utolsó körében az elmúlt évek leglátványosabb csatáját nyerte meg Felipe Massa lengyel vetélytársával szemben. Néhol súrolták ugyan a sportszerűság határait, a futam után viszont egyetértettek abban, hogy kiváló párharc volt.


2. Fernando Alonso-Felipe Massa, Európa GP, 56. kör - Alonso a leszakadó esőben pillanatok alatt utolérte az addig magadbiztosan vezető Massát, és egy nagyon veszélyes, és egyben nagyon látványos manőverrel meg is előzte, négy körrel a verseny vége előtt.


3. Robert Kubica-Nico Rosberg & Nick Heidfeld, Brazil GP, 61. kör - A negyedik helyért csatázó Rosberget és Heidfeldet nevető harmadikként megelőzte az egész hétvégén remek formát mutató Robert Kubica.

 

A következő napokban-hetekben a nemrég fantasztikus izgalmak közepette lezárult 2007-es Forma 1-es világbajnokságot szeretném minél inkább ízekre szedni. Elsőként nézzük, hogy mely pilóták voltak azok, akik akár jó, akár rossz oldalról a legemlékezetesebbet nyújtották idén.

Az év pilótája:
1. Lewis Hamilton (McLaren)
Előfordul egyszer-egyszer (nem csak az F1-ben), hogy az ember úgy érzi, noha a végső győztes nagyon megérdemelte a bajnoki címet, de talán volt valaki, aki még jobban rászolgált. Így van ez most Hamiltonnal, aki berobbant a Forma 1-be, megdöntött minden létező, újoncokra vonatkozó rekordot, és örökre beírta nevét a történelemkönyvekbe. A bajnokságot azonban egészen elképesztő előny birtokában is sikerült elbuknia... A legtöbb dobogós helyet ő érte el a szezonban, a legtöbb pole-t is, és amikor nem volt semmi műszaki gondja, egyetlen negyedik helyet szerzett, azon kívül mindig dobogós volt. Ám végül nem nyerhetett, Brazíliában egy rejtélyes váltóhiba tönkretette Lewis egész idényes munkáját. Jövőre újra megpróbálhatja.
2. Kimi Raikkönen (Ferrari) - A világbajnok, aki óriási hajrát produkálva nyerte meg a 2007-es bajnoki címet
3. Fernando Alonso (McLaren) - Aki a csapaton belüli ellentétek dacára is mindössze egy ponttal maradt el a bajnoktól.

Az év meglepetése:
1. Sebastian Vettel (BMW és Toro Rosso)
Vettel bemutatkozása a Forma 1-ben közel akkora sikernek tekinthető, mint Hamiltoné, csak hát kisebb csapatok színeiben csak kisebbet lehet dobbantani... Az USA GP-n a balesete után lábadozó Kubicát helyettesítette a BMW-nél, és egyből pontot tudott szerezni, amivel minden idők legfiatalabb pontszezője lett! Miután Speedet menesztette az STR, Vettel az olasz kiscsapat színeiben próbálhatott szerencsét újra, és a két távol-keleti futamon egész hihetetlen dolgokat művelt! Japánban a harmadik helyre jött fel, mielőtt egy igen furcsa baleset véget vetett a versenyének. Aztán jött az igazi siker, Kína, ahol negyedikként tudott befutni, feledtetve az előző hét csalódását. Ha jövőre sikerül egy jól megépített autót alátenni, a Ferrari motorral nagyot alkothat.
2. Nick Heidfeld (BMW) - Vártuk, hogy a BMW jó lesz, de azt hiszem, erre kevesen számítottak. Heidfeld fantasztikus szezont produkált, ötödik lett az összetettben úgy, hogy több pontot szerzett mint a 6. és a 8. helyezett (Kubica és Fisichella) összesen!
3. Nico Rosberg (Williams) - Mindenki tudta, hogy hatalmas tehetség, mégis meglepő volt, amikor másfél igen gyenge szezon után beindult, a nyár végén egymás után négyszer szerzett pontot, amely a bajnokság kilencedik helyére repítette.

Az év csalódása:
1. Ralf Schumacher (Toyota)
Ralf kiégett, erre jobb szó nincs. A pár éve még a mezőny egyik legerősebb pilótájának tartott ifjabbik Schumachernek legtöbben már a végső távozását várják. Értékelhetetlenül gyenge teljesítményt nyújtott, észrevétlenül teljesítette pályafutása tizenegyedik (és talán utolsó) F1-es szezonját. A pontversenyben még az iszonyúan gyenge Hondával versenyző Button, vagy a mindössze néhány futamon induló Vettel is megelőzte. Én nem fogadnék arra, hogy itt lesz jövőre...
2. Rubens Barrichello (Honda) - Rubens idei mérlege szánalmas: 0 pont. 15 éves pályafutása alatt sosem esett meg még vele ez a szégyen... De ő legalább rákenheti a csapatra...
3. Giancarlo Fisichella (Renault) - Fisico a szezon első felében sem tudta azt nyújtani, amit tőle várt volna a csapat, a brit nagydíj után viszont már egyenesen siralmassá vált a teljesítménye. Az utolsó nyolc futamon mindössze egyszer volt pontszerző, míg csapattársa hatszor, aki így meg is előzte őt az összetettben.

Pünkösdi királyok
1. Markus Winkelhock (Spyker)
Az ifjú német pilótának valószínűleg egyetlen futam adatott meg a Forma 1-ben, az viszont örökre emlékezetes maradhat nem csak neki, hanem mindenki más számára is. Az Európa GP-n ugyanis remek gumiválasztásának köszönhetően (a fenyegető eső ellenére egyedül ő indult esőgumikkal) pillanatok alatt az élre került az utolsó előtti rajthelyről, és hét körig, a verseny piros zászlós félbeszakításáig vezetett is. Az újraindításnál  természetesen visszaesett, végül egy műszaki hiba vetett véget a versenyének. A Spyker csapat először (és mint azóta kiderült: utoljára) vezetett versenyben, Winkelhock pedig beírta magát a történelembe.
2. Mark Webber (Red Bull) - Az ausztrál óriás Fujiban (saját bevallása szerint) megszerezhette volna pályafutása első győzelmét, de legalábbis a második helye mindenképpen biztos lett volna, ha nincs az a fránya baleset a Safety Car mögött... Egyébként csalódást jelenthetett ez a szezon a számára, mindössze három pontszezéssel...
3. Alexander Wurz (Williams) - Utolsó szezonjában Alex egyszer még megvillant. Kanadai dobogós helyével akár helyet is követelhetett volna magának a jövő szezonra, ha a maradék 16 futamon nem csak kétszer szerzett volna pontot.

Azt hiszem túlzás nélkül állítható, hogy a 2003. évi Brazil Nagydíj minden idők egyik legizgalmasabb, leglátványosabb és legtöbb vitát kiváltó versenye volt. Már a rajt előtt sejteni lehetett, hogy nem akármilyen futamot láthatunk majd, ugyanis zuhogó esőben álltak ki a pilóták a rajtrácsra. Az akkori gumiszabályok értelmében egy gumiszállító csak egyfajta esős gumit vihetett el egy nagydíjra, emiatt a Michelines csapatok komoly előnybe kerültek, a Bridgestone ugyanis rosszul választott...

A versenybíróság az időjárásra való tekintettel nem merte a mezőnyt állórajttal indítani, így a Safety Car mögül kezdték meg a pilóták a 32. Brazil Nagydíjat, Barrichello, Coulthard, Webber és Raikkönen vezetésével. A Jaguar ifjú ausztrál versenyzőjének élete első igazán nagy dobása volt ez a harmadik rajthely! Coulthard már a rajtnál (mely nyolc biztonsági autós kör után történhetett meg) lehagyta a hazai közönség előtt nagyon bizonyítani akaró Rubenst, majd egy körrel később Raikkönen is otthagyta a brazilt, és úgy fellelkesült ezen, hogy csapattársát, Coulthardot is megelőzte egy újabb kör elteltével. Nem sokkal később megtörtént az első komolyabb baleset: az ír Ralph Firman Jordanjének a célegyenes végén eltört a bal első felfüggesztése és az irányíthatatlan autó belecsapódott Panis Toyotájába. Mindketten kiestek, a pályára pedig visszatért a Safety Car.

Az újraindítás után elkezdte szedni áldozatait a kanyar, melyet a verseny óta a világ legdrágább parkolójaként emlegetnek: a Senna S-kanyar utáni gyors balkanyarban az elkövetkező néhány körben öt pilóta versenye ért véget, és csatlakoztak a már korábban ugyanott kieső Wilsonhoz. Elsőként Montoya és Pizzonia csapódott be közvetlenül egymás után, őket a címvédő Schumacher, Jos Verstappen, és az elég csúnya balesetet szenvedő Button követte. A probléma az volt, hogy egy hatalmas vízátfolyás keletkezett a kanyarban a pálya dimbes-dombos jellege miatt, amelyen megcsúszva az autók egymás után a gumifalba vágódtak. Mind Schumacher, mind Button ütközése után visszatért a biztonsági autó a pályára. Álljunk meg egy szóra a Minardi holland pilótájánál, Jos "The Boss" Verstappennél! A csapat esőre és sok Safety Carra számított, és sikerült egy kiváló taktikát kidolgozniuk a versenyre. Verstappen valami egészen bámulatos sikert érhetett volna el, ha nem csúszik ki abban a bizonyos 3-as kanyarban. Csapatfőnöke, Paul Stoddart szerint a Minardinak közel húszéves történelme során először és utoljára volt reális esélye megnyerni egy nagydíjat.

A sok kicsúszás után nyugodtabb percek következtek, Barrichello a második pozícióban egyre közelebb került az élen álló Coulthardhoz, végül a 45. körben a skót hibázott, a Ferrari brazilja pedig az élr állt, nagyon közel kerülve ahhoz, hogy teljesítse élete egyik legnagyobb álmát: hogy győzzön Brazíliában. Mindössze két kör adatott meg neki az élen, hamarosan a pálya szélére parkolta le autóját, a hivatalos álláspont szerint az üzemanyagbefecskendező rendszer romlott el, ám sokan állítják: egyszerűen kifogyott a benzine... Utoljára három és fél évvel korábban, az 1999-es Európa GP-n fordult elő, hogy egyik Ferrari se szerezzen pontot egy versenyen! Coulthard ismét vezetett, őt követte csapattársa Raikkönen, a Jordan csapat 200. versenyét teljesítő Fisichella, majd az ifjú titán, az előző versenyen pole pozícióból induló és harmadik helyen befutó Fernando Alonso.

Nem sokkal később Coulthard kiállt a boxba, Fisichella pedig egyre közelebb került Raikkönenhez. Gyorsabb volt a finnél, ám neki még volt hátra egy boxkiállása, míg ellenfelének már nem. Végül, az 54. körben az olasz meg is előzte őt, és az élre állt. Hatalmas siker kapujában állt mind a Jordan csapat, mind Fisichella, hiszen ebben a szezonban hihetetlenül gyengén produkált a brit istálló! Mindössze három alkalommal tudtak pontot szerezni, most viszont legalább egy dobogós hely biztosnak tűnt nekik...

Az 56. körben a célegyenesre rávezető nyújtott balkanyarban Mark Webber elvesztette az irányítást autója felett és hatalmas balesetet szenvedett. Autója roncsait Fisichella és Raikkönen még el tudta kerülni, ám Alonso már nem, és belerohant az egyik gumiba, majd a falnak csapódott. A versenyt piros zászlóval leintették, Alonsot kórházba szállították, és elindult a tanakodás, hogy ki is nyert? Egy hibás szabályértelmezés miatt végül Raikkönent hirdették ki győztesnek, Fisichellát másodiknak, míg az épp kórház felé tartó spanyol lett a harmadik. A következő héten megvizsgálták az ügyet, és Fisichellának adták a győzelmet, és az azzal járó tíz pontot. A kupát maga Raikkönen adta át olasz versenyzőtársának, aki végülis így nyerte meg pályafutása első versenyét.

1996. május 19-én rendezték meg az 54. Monacoi Nagydíjat, az azévi világbajnokság hatodik futamát. A versenyre a Williams-Renault brit pilótája, Damon Hill óriási előnnyel érkezett, az első öt futamból négyet megnyerve, 43 ponttal állt a bajnoki pontverseny élén, őt csapattársa Villeneuve és a szezon előtt a Ferrarihoz kerülő M. Schumacher követte 22 és 16 egységgel.

Az időmérő edzésen meglepetésre Michael Schumacher elhappolta az elős rajtkockát Hill elől, megszerezve első pole-ját a Ferrarival. Jacques Villeneuve meglepetésre csak a tizedik időt érte el, ezzel győzelmi esélyei máris odaveszni látszottak. A rajtrácsra szemerkélő esőben álltak fel a pilóták, méghozzá csak huszonegyen, Andrea Montermini ugyanis a bemelegítő edzésen összetörte az autóját.

A második körre pedig már csak tizenhatan maradtak versenyben! Elsőként Jos Verstappen esett ki, aki érthetetlen módon száraz gumikon rajtolt el - esélye nem volt bevenni az első kanyart... Aztán éppenhogy kijöttek a St. Devote-ból, a mezőny végén a két Minardi - Fisichella és Pedro Lamy - összeütközött, mindkettejük versenyének véget vetve. Michael Schumacher valószínűleg még az elhibázott rajtján mérgelődött - aminek köszönhetően visszaesett Hill mögé -, amikor a Mirabeau kanyarban megcsúszott, és letörte a bal első kerekét. És még mindig nem volt vége az első kör drámáinak! Az egészen kiváló, hatodik rajthelyet megszerző Rubens Barrichello a kör végén a Rascasse-ban hibázott, és az ő versenye is véget ért.

A csillaghullás pedig folytatódott, a tizedik kör végére már csak tizenketten maradtak a pályán! Katayama és Rosset versenyét az eső, míg Dinizét és Bergerét egy-egy műszaki hiba szakította félbe. Teltek-múltak a körök, az eső hol jobban, hol kevésbé esett, a mezőny hátsóbb felében Olvier Panis villogtatta meg oroszlánkörmeit, előzésekkel, leggyorsabb körökkel, és egy egészen merész, a ferraris Irvine-nal szembeni manőverrel, amely a sportszerűség határait súrolta. A harmincadik körben Brundle versenye is véget ért, csakúgy mint a negyvenedikben Damon Hillé! A szezon során először hibásodott meg a Renault motor a Williamsben, így a világbajnoki éllovasnak ki kellett állnia. A vezetést Jean Alesi vette át, mögé pedig felzárkózott a másik francia: Panis. Alesi húsz körön át vezette a versenyt, amikor azonban a Benetton felfüggesztése meghibásodott, ki kellett állnia, ezzel honfitársa Panis állt az élre. Már csak kilenc autó volt versenyben, és hamarosan ez a szám is drasztikusan lecsökkent! A 66. körben Villeneuve hatodjára körözte volna le Luca Badoert, aki nem figyelt eléggé, összeütköztek, és mindketten kiestek. Nem sokkal később Irvine csúszott meg ugyanott, ahol csapattársa, Schumacher a futam elején, autójába Mika Salo belerohant, az övébe pedig a másik Mika: Hakkinen. Ők is kiestek. Panist David Coulthard üldözte, mögötük jött Herbert a Sauberrel, a negyedik helyen pedig csapattársa Frentzen. Aztán a 74. körben ő is feladta a versenyt, így a kockás zászlót csak három pilóta látta meg.

A versenyt tehát a Ligierrel versenyző Olvier Panis nyerte meg, francia pilóta, francia autóval, Monacoban. Elképesztő volt mind a csapat, mind a pilóta öröme. Az egykor igen sikeres Ligier közel tizenöt év után tudott újra nyerni, Panis pedig élete első, és - mint később kiderült - utolsó győzelmét aratta a Forma 1-ben. A verseny azt hiszem, örökre emlékezetes marad mindazoknak, akik látták, és valószínűleg örökre beírta magát a Száguldó Cirkusz történelmébe is, hiszen azelőtt és azóta sem fordult elő soha, hogy mindössze három autó fejezzen be egy nagydíjat...

Az idei Kínai Nagydíj több okból is sokáig emlékezetes marad, leginkább azt hiszem Lewis Hamilton drámája miatt. Most azonban nem erről írnék, hanem arról a csodáról, ami a mezőny egyik leggyengébb csapatával, a Toro Rossoval történt.

Az STR pilótái a múlt heti, számukra hihetetlenül balszerencsés Japán GP után (Vettel a 3. helyről kiesett, Liuzzit a 8.-ról sorolták vissza utólag) ezúttal mindketten célbaértek, méghozzá az egészen elképesztő 4. és 6. pozícióban - Vettel-Liuzzi sorrendben. Ez mindkettejük számára karrierjük legjobb eredményét jelenti, hiszen Liuzzi kettő, míg Vettel egy nyolcadik helyezést tudott idáig felmutatni. Hát még a csapat számára mekkora siker! A Toro Rosso a korábbi 33 versenyén mindössze egyetlen pontot tudott felmutatni. Ha kicsit tágabban értelmezzük a csapattörténet kifejezést, és hozzávesszük az STR-hez a legendás elődöt, a Minardi csapatot, akkor kijelenthetjük: az idei Kínai Nagydíj a Minardi-Toro Rosso 23 éves történelmének legsikeresebb versenye volt! Ezt a címet idáig az 1989-es Angol Nagydíj, illetve a 2005-ös USA GP birtokolta, ahol egyaránt egy ötödik és egy hatodik helyet szereztek a pilóták, ám utóbbi értékét jelentősen csökkentette, hogy összesen 6 autó indult el a versenyen. Utoljára 1999-ben a Nürburgringen állt közel a csapat (természetesen még Minardiként) egy ekkora sikerhez, akkor Badoer és Gené a 4. és a 6. helyen autóztak, ám Badoer motorja nem bírta ki a versenyt, és az olasz kiesett -  végül Gené az 5. lett.

A pilóták érdemeit továb növeli, hogy a mai verseny nem mondható tisztán esőversenynek, ahol minden papírforma borul, hanem a táv felét reális körülmények közt, száraz pályán tették meg. Ezzel azt hiszem, mindkettejük ázsiója jelentősen megnőtt a pilótapiacon, Liuzzinak szüksége is van erre, hiszen csapat nélkül áll egyelőre, és ki tudja, nem-e beleszeretett egy lelkes csapatfőnök Sebastian Vettelbe a múlt heti és a mai produkciója alapján...

Az idei Forma 1-es szezon a végéhez közeleg, egyre több szóbeszéd, pletyka és találgatás kap szárnyra annak tekintetében, hogy ki hol kap jövőre ülést. Konkrét, megerősített hírek azonban nincsenek egyelőre, ez legnagyobb részben annak köszönhető, hogy a jelenleg (lehet, hogy már csak holnapig) uralkodó világbajnokról, Fernando Alonsoról minden bizonnyal csak az utolsó futam után fog kiderülni, hogy hol folytatja jövőre a pályafutását. A spanyol átigazolása pedig beindíthatja az igazi keringőt...

McLaren
Hamilton helye teljesen biztos a csapatnál, nem is kérdéses, hogy marad-e. Alonso viszont nagy valószínűséggel távozni fog a wokingi csapattól, a helyettesével kapcsolatban néhány hihető, és néhány egészen vad elképzelés látott már napvilágot. A legesélyesebb az ülésre Nico Rosberg, aki remekel idén a Williamssel, Hamiltonnal igen jó kapcsolata, és méltó ellenfele lehetne az angolnak. Lehetett hallani olyan híreket is, hogy amennyiben Alonso a Renaulthoz megy, helyét az onnan érkező Kovalainen foglalná el, vagy ha esetleg a BMW a célállomás, akkor Heidfelddel cserélne helyet a spanyol. Ám az is elképzelhető, hogy Dennis egy merész húzással egy fiatal, ám bizonyításra eddig nem sok lehetőséget kapó pilótát (Liuzzi vagy Sutil), vagy egy tapasztalt veteránt (Fisichella, R. Schumacher vagy Wurz) ültetne második számú autójába. Utóbbiak sem kizárhatóak, ám szerintem valamelyik finn (tudom, Rosberg csak félig az... :)) lesz Alonso utódja.

Ferrari
Ha Alonso nem igazol a Ferrarihoz - és minden jel erre is mutat -, akkor biztos mindkét pilótájuk helye. Ha azonban Fernandot a Ferrari szerzi meg magának a télen, valószínűleg Massa talpára fognak útilaput kötni a vörösök. Nem tartom valószínűnek ezt a lehetőséget.

BMW-Sauber
Felmerült egy olyan lehetőség, hogy Alonso a feltörekvő BMW színeiben versenyez jövőre, ha ez így lenne, akkor valószínűleg Heidfelddel cserélhetne helyet a világbajnok. Én viszont meg vagyok róla győződve, hogy jövőre is a Kubica-Heidfeld kettős vezeti a bajorok autóit.

Renault
A Renault jövő évi ülései minden bizonnyal négy pilóta közt lesznek szétosztva. Amennyiben Alonso nem tér vissza korábbi sikercsapatához, valószínűleg Fisichellanak új munkaadó után kell néznie, és Nelsinho Piquet foglalná el a helyét Kovalainen oldalán. Azonban ha Alonsot megszerzi magának Briatore, szinte biztos, hogy minden körülötte fog forogni a csapatnál, és a Hamiltonnal szembeni kudarca után könnyen lehet, Fernando nem akar majd egy újabb fiatal tehetséget maga mellé, ez pedig Fisichellat megmentheti, hiszen vele jó volt Alonso kapcsolata, és attól sem kell tartania, hogy megverné őt az olasz. A legesélyesebbnek azonban Kovalainent gondolom Alonso mellé.

Red Bull Racing
Biztosnak tűnik a jövő évi felállása az RBR-nek, hacsak nem akarja valaki Mark Webbert kivásárolni szerződéséből, akkor jövőre is Coulthard és Webber vezetheti a csapat autóit.

Honda
Barrichello és Button helye betonbiztos a Hondánál. A csapat idei rettenetes teljesítménye nem az ő hibájuk.

Toyota
Trulli helye biztos, míg R. Schumacher biztosan távozik. A helyére talán az újdonsült GP2-es bajnok Timo Glock pályázhat a legnagyobb eséllyel, de nem kizárt Rosberg, a Williamsnél tesztpilótaként dolgozó Nakajima, a csapnivaló autójából a maximumot kihozó Sutil, vagy a Ferraritól esetlegesen távozni kényszerülő Felipe Massa vagy a Renaultnál hasonló helyzetbe kerülő Fisichella szerződtetése sem.

Williams
Egy üres autó már van a Williamsnél, Wurz bizonyosan nem kap szerződést jövőre. Ha Rosberg is távozik (McLaren, Toyota...), akkor két új pilótára lesz Sir Franknek szüksége. Szerintem Ralf Schumacher lesz az egyik, a másik helyre viszont jópáran esélyesek lehetnek, a Renaultnál állás nélkül maradó Kovalainen/Fisichella, Timo Glock, Nakajima, a tesztpilóta, vagy akár a korábban is emlegetett Liuzzi-Sutil kettős egyike.

Super Aguri
Takuma Sato biztosan itt vezet jövőre is, Davidson helye már nem mondható annyira stabilnak. Nem kizárt, hogy a japán vonal erőltetése miatt Nakajima kerülhet az Agurihoz, vagy a méltatlanul mellőzött osztrák Klien neve is szóbajöhet.

Toro Rosso
Az olasz kiscsapat már korábban bejelentette jövő évi felállását: Vettel és Bourdais lesz az STR két pilótája 2008-ban. Hacsak nem vet szemet Vettelre valaki...

Spyker
Az elmúlt években angol-orosz-holland és mostmár indiai kezekben is megfordult (Jordan-Midland-)Spyker csapat jövő évi felállásáról még semmit sem tudni. Mivel egy elég erős indiai befektető jelent meg a csapatnál, jövőre már mellőzhetik a fizetős pilótákat, és tehetség alapján választhatnak versenyzőt maguknak. Sutil maradhat a Spykernél, ha nem viszi el egy nagyobb csapat, a másik autóba (illetve esetlegesen mind a kettőbe) a következő pilóták valamelyike ülhet: Glock (ha nem lesz jobb helye), Karthikeyan (hiszen indiai), R. Schumacher (ha nem tartja rangon alulinak a csapatot, és ha Mallya úr ki tudja fizetni a német által elvárt bért), Klien, Yamamoto, Winkelhock, Liuzzi, vagy egy viszonylag ismeretlen újonc is...

Prodrive
Richards úr egy fiatal tehetséggel, és egy tapasztalt pilótával szeretne visszatérni a Forma 1-be. Előbbi esetében szóbajöhet Liuzzi, Sutil, az igen tehetséges angol Gary Paffett, Timo Glock, a Renaultnál esetleg mellőzött Kovalainen/Piquet vagy akár Nico Rosberg is. Tapasztalt munkanélküliből is lesz egy pár a piacon, szerintem a R. Schumacher-Fisichella-Wurz hármasból kerülhet ki a Prodrive másik versenyzője.

A számomra legvalószínűbbnek tűnő 2008-as felállás a következő:

McLaren: Hamilton, Rosberg
Ferrari: Raikkönen, Massa
BMW: Heidfeld, Kubica
Renault: Alonso, Kovalainen
Williams: R. Schumacher, Sutil
Toyota: Trulli, Glock
Red Bull: Coulthard, Webber
Super Aguri: Sato, Nakajima
Honda: Button, Barrichello
Spyker: Karthikeyan, Liuzzi
Toro Rosso: Vettel, Bourdais
Prodrive: Fisichella, Paffett

1985. október 3-án indult első útjára a NASA negyedik éles bevetésen használt űrrepülőgépe, az Atlantis. Az űrsikló volt a flotta második olyan tagja - a Discovery után -, amely minden, egy űrrepülőtől elvárt feladatot el tudott látni.

A legénység öttagú volt, küldetésüket a Védelmi Minisztériumtól kapták, ez volt a második ún DoD-misszió, tehát amely sorá csakis katonai feladatokat kellett az űrhajósoknak teljesíteniük. Az Atlantis négy nap után mindenfajta gond nélkül földet ért.

Az űrrepülő második és harmadik útja között több, mint három év telt el, a Challenger katasztrófája miatt. 1989-ben ez a sikló indította útjára a híres Galileo űrszondát, amely később a Juppiter kutatásában ért el nagy eredményeket. A mai napig összesen 28-szor szállt fel, 174 embert juttatva el az űrbe, 244 napot töltött el a világűrben, több mint 150 millió kilométert megtéve.

Mint mindenkit és mindent, az Atlantist is utolérte az öregedés. Az űrsikló bizonyos rendszereit már csökkentett teljesítménnyel kell használni a biztonsáos repülés érdekében, mivel jelenleg senki nem gyárt ilyen alkatrészeket, nem lehet őket cserélni. Az eredeti tervek szerint 20 év szolgálatra tervezett siklónak 2008-ban, 23 év után lett volna az utolsó útja, Azonban ezt a határidőt is kitolták nemrég, két újabb küldetést bízva az Atlantisra, amely így 2011. januárjában fog utoljára levegőbe emelkedni, ez lesz az amerikai űrsiklók első generációjának utolsó missziója.

A műsorvezető dolga elképesztően nehéz tud lenni, ha vendégei nem képesek rendesen viselkedni. Szerencsére a HetiHetes pont egy ilyen műsor ahol ez nyugodtan belefér... :)